stroke kezelése

Stroke kezelése – tanácsok egy laikustól

2015. február 15. - Cseló

 

 

Stroke kezelése – tanácsok egy laikustól

 

A stroke-ot szenvedett betegek többsége nem épül fel olyan mértékben, amennyire felépülhetne megfelelő odafigyelés és tájékoztatás esetén. Ez a probléma évente ezrek életminőségét rontja le jelentős mértékben.

 

Figyelem, az alábbi tapasztalatok és tanácsok nem orvostól származnak! Nem helyettesítik a szakorvosi kezelést, a szakorvosokkal való konzultációt. Meg kell ugyanakkor jegyeznem, hogy a szakorvosoktól mindennek a töredékét sem kaptam meg tájékoztatásképpen. Úgyhogy valójában de.

 

A tény, hogy az orvosok nem adják meg a kellő tájékoztatást, azt eredményezi, hogy a hanyagság/időhiány/szakmai érdektelenség miatt a betegek többsége csak részben épül fel, sokkal alacsonyabb minőségű életet lesz kénytelen élni a részleges felépülés után. Ez rájuk is és családjukra is jóval nagyob terhet ró, mint ami szükséges volna. Természetesen tisztelet a kivételnek, a lelkiismeretes orvosoknak.

 

Édesapám szívműtét közben kapott stroke-ot, amit egy hosszú felgyógyulás követett. Bár még messze van régi önmagától, viszonylag gyors felépülése arra ösztönöz, hogy másokkal is megosszam tapasztalataimat. Úgy gondolom, hogy az itt közölt ismeretek segíthetnek más stroke-on átesett betegeknek a gyorsabb és teljesebb gyógyulásban. Az alábbi tapasztalatok csak a mi esetünkre vonatkoznak, számos olyan károsodás jelentkezhet stroke-os betegeknél, amelyekre itt nem talál megoldási javaslatot. A mi esetünkben a jobb oldali mozgás funkciója tűnt el hetekre, majd tért vissza fokozatosan a vártnál jóval nagyobb mértékben.

 

Összefoglaló

A stroke eredményeképpen egyes agyi területek elhalnak, így a hozzájuk kapcsolt testi funkciók is eltűnnek. Ezek a funkciók gyakran mozgáshoz, egyes végtagok koordinációjához kapcsolódnak, ezért bénulás, vagy ahhoz közeli testi állapot alakul ki.

A lényeg, hogy – bár sokan ezt nem tudják elképzelni még az orvosok közül sem – ezek a funkciók nagymértékben helyreállíthatóak. Ha az orvosok szerint egy gyenge mozgásos, részben bénult állapot már nem javítható, akkor kell összekapja magát a család. Akkor leszel kénytelen laikusként meggyógyítani a hozzátartozódat – már ha elhiszed amit pl. itt írok.

 

Képzeld el a beteg helyzetét, próbáld meg megérteni a stroke által okozott problémát. Tornáztasd a beteget amennyit csak tudod. Az első időszakban, amíg a beteg nem képes az aktív mozgásra, naponta többször mozgasd a passzív végtagokat.

 

A passzív mozgatás az agy érzékelésén keresztül segít visszatanítani az aktív mozgatás funkcióját.

 

Masszírozd főleg az ujjvégeket (kéz és láb), szerezd be az idegrendszert helyreállító táplálék kiegészítőket. Csak a legszükségesebb mértékben használjátok az egyoldali támbotot és kerüljétek a kar felkötését! Tájékozódj Te magad és ne csak az orvosoktól várd a gyógyulást!

 

Mi a stroke?

A meghatározást sok helyen megtalálhatjuk, ezért itt csak röviden írok róla: a stroke - vagy más néven agyérgörcs – alakulhat ki érelzáródás, vagy bevérzés eredményeképpen. Mindkét esetben megfigyelhető, hogy egyes agyi területek időlegesen, vagy végleg megszűnnek működni, utóbbi esetben az érintett agyszövetek elhalnak. Az elhalás következtében a betegnél kiesnek bizonyos funkciók, ez lehet beszéd, gondolkodás, mozgás, vagy vegetatív funkciók (nyelés, vizelet és széklet visszatartás). Hogy mely funkció esik ki, az attól függ, hogy milyen központokat érintett az elhalás. Az agyérgörcs általában az egyik, vagy a másik agyféltekét érinti erősebben, ezért a tünetek is gyakran féloldalasak, az érintett féltekétől függően. A tünet a mozgás funkciók esetén lehet gyengeség, súlyos esetben bénulás.

 

Az agy plaszticitásának, rugalmasságának köszönhetően az így kieső funkciókat átvehetik más agyterületek, így ezek a funkciók idővel helyreállhatnak. Idősebb korban az agy plaszticitása, feladat átvevő tulajdonsága csökken.

 

Problémák általában és konkrétan a stroke kezelése kapcsán

A kezelések során orvosok gyakran még az alapvető tájékoztatást sem adják meg a hozzátartozóknak. Nyilván sokaknak volt már olyan érzése, hogy a saját, vagy hozzátartozójának betegsége mintha csak az orvosra tartozna. Pedig a nyugati orvostudománynak komoly elmaradásai vannak abban a tekintetben, hogy megértse egyes betegségek okait, lényegét és gyógyításának módjait. Nem mondhatjuk, hogy az orvosok uralnák az emberi szervezet gyógyítását, hogy mindenre tudnák a választ. Elbizakodottságra tehát nem sok okuk van. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért nagyon sok orvos nem tekinti partnernek a beteget, vagy annak hozzátartozóit. Természetesen az emberek részéről is kialakult egy szerencsétlen hozzáállás, miszerint a családtagjuk sorsát, vagy a saját sorsukat az orvosok kezébe adják, passzívan elviselve a kezelést, legyen az sikeres, vagy sikertelen. Mindez nem szolgálja a gyógyulást.

 

A stroke-on átesett betegek súlyosabb esetben magatehetetlenek. Még ha tudatuknál vannak sem értik mi történik velük, miért nem működnek egyes testi, vagy szellemi funkcióik. Ebben az ijesztő helyzetben szinte teljesen a külvilágra vannak utalva. Ilyenkor egy sajnálkozó rokon, vagy egy időhiányos orvos elég kevés segítség. A nem kellően támogató környezet depressziót, beletörődést eredményezhet, ami aztán tovább csökkenti a gyógyulás esélyeit.

 

Egy újabb liter narancslé, vagy további 3 banán nem sokat segít a beteg felépülésében!

 

A megszokott látogatói hozzáállás passzív, azaz beszélgetésre és kisebb segítségekre (etetés, itatás) korlátozódik. Ez elegendő lehet egyes más betegségek esetén, de meggyőződésem, hogy stroke-os betegeknél kevés, és oda vezethet, hogy a beteg nem épül fel teljesen, sőt sokkal rosszabb állapotban marad, mint amit segítséggel elérhetne. Ezért írom mindezt.

 

 

Hogyan kell elképzelni egy funkció kiesést?

Ha valamilyen alapvető funkciónk nem működik, azt úgy képzeljük el, mintha a módját sem tudnánk, mintha nem emlékeznénk rá milyen volt, amikor működött.

Vegyük a mozgást: Ha a beteg nem képes megmozdítani a kezét, az nem olyan, mintha gyenge volna a kéz. Az olyan, mintha azt sem tudnánk, hogyan kell kiadni a parancsot. Emlékezhetünk, hogy korábban hogyan mozogtunk, de hogy azt hogyan hozzuk vissza újra, na az megoldhatatlannak feladatnak tűnik. És ez még csak a végtagok mozgása, ami egy látható és egyszerű funkció. Ennél jóval keményebb dió a testen belüli működés, mint a nyelés, vagy a vizelet és széklet visszatartás.

Az eredmény egy magatehetetlenül fekvő beteg, aki jó esetben teljesen érti amit mondunk.

 

Hogyan segíthetjük a stroke-os betegek gyógyulását?

 

A legfontosabb, hogy ne álljunk az ágya mellett sopánkodva, hanem minden látogatáskor tegyük magunkat hasznossá masszírozással és tornáztatással. Figyeljünk a táplálkozására, a mennyiségi helyett váltsunk át minőségi személetre, adjunk idegrendszert helyreállító táplálék kiegészítőket. Tartsuk észben, hogy központi idegrendszeri sérülésről van szó, egy agyterületek kieséséről, így a segítséget ennek megfelelően alakítsuk.

 

Tornáztatás – adj mintát a mozgáshoz!

Szerintem a legfontosabb dolog amit tehetünk, hogy tornáztatjuk a beteget. Ennek több fontos hatása van. Az egyik, hogy az ízületek mozgástartománya nem csökken le, nem merevednek le a végtagok, vagy legalábbis nem túlságosan.

A másik – és a gyógyulás szempontjából szerintem legfontosabb – hatása, hogy a mozgás funkciókat leginkább a külső mozgatással szerezheti vissza a beteg. A mozgató és érzékelő funkciók máshol vannak az agyban, de az érzékelés adhat mintát arra, hogyan kell mozogni. A fő probléma éppen az, hogy a beteg szinte nem is tudja elképzelni, hogyan adja ki a mozgatás parancsát. Ezt a hiányt hidalhatjuk át azzal, ha óvatosan mozgatjuk a kezet és a lábat minden lehetséges irányban naponta lehetőleg többször is, végtagonként 5-10 percet.

Az ágyban fekvő beteg lábát mozgathatjuk például úgy, hogy azzal imitáljuk a járást, közben tudatosítjuk benne, sokszor elmondjuk neki, hogy így kell majd járni.

A tornáztatás mikéntjéről érdemes megkérdeznünk gyógytornászt, mivel pl. a váll a petyhüdt izmok, a fogyás és a gyengeség miatt könnyebben mozdul ki a helyéről, az pedig fájdalmas trauma lehet a beteg számára. Egy ilyen baleset erősen visszavetheti a gyógyulást.

A tornáztatás fokozza továbbá a vérkeringést, ezáltal egyebek között csökkentheti a felfekvéseket és a trombózisveszélyt.

Nem lebecsülendő a lélektani hatása sem, hiszen a beteg érzi, hogy komolyan foglalkoznak vele minden nap, mellette állnak, rászánják az időt. A mozgásképtelenség cudar lelki teher. A támogatás szerintem lelkileg nélkülözhetetlen.

Amikor pedig elkezdi mozgatni az időlegesen bénult végtagját, még a félcentis mozdulat is fantasztikus siker lesz! És ez a siker erőt ad a betegnek, általa elhiszi, hogy van kiút, hogy érdemes gyakorolni.

 

És minderről egy rehabilitációs osztályon szinte semmit nem mondanak a hozzátartozóknak.

 

 

Masszírozás

A kéz és láb ujjvégeket próbáljuk masszírozni, az első napokban nagyon óvatosan, finoman, majd később fokozatosan erősítve a masszázst. Itt az ujjakban sok idegvégződés található, ezért a masszás serkenti az idegrendszert és így annak helyreállítását is. A helyes masszásról kérdezzünk meg hivatásos gyógyítókat, masszőröket.

 

Táplálkozás

A stroke idegrendszeri probléma, a gyógyulás az idegrendszer helyreállítását igényli. Vannak olyan táplálék kiegészítők, melyek ezt a helyreállást hatásosan képesek segíteni. Általában erről sem kap a hozzátartozó tájékoztatást.

A lista valószínűleg nem teljes, de ami ismereteim szerint segíthet: B vitamin komplexek, Kalcium tabletta, halolaj kapszula vagy hidegen sajtolt dióolaj (Omega 3, 6), alga készítmények, flavonoid kivonatok, C-vitamin, szelén tabletta, Gingko biloba készítmények. Ezen felül minél több gyümölcs és nyers ételek.

 

Inkontinencia

A rehabilitációs szakorvos nekünk az inkontinenciára széttárta a kezét: talán majd idővel elmúlik. Pedig a bepisilés és bekakilás, a kondom katéter és a pelenkázás nem egyszerű dolgok, nem beszélve a probléma lelki oldaláról.

 

Gyakorlás szempontjából ez egy látszólag nehéz terület, hiszen aligha tudunk segíteni egy betegnek visszatartani a vizeletet, vagy a székletet. Ha kitartóan keresünk a neten, esetleg ráakadunk olyan oldalt, mely leírja a megoldást. Mert szerencsére van megoldás.

 

A visszatartás ágyéki izom funkciói a has és törzs izmokkal vannak kapcsolatban. A kiút tehát a speciális gyógytorna, amely a has, a törzsek és az altest izmait és azok együttműködését dolgoztatja. Saját tapasztalat, hogy néhány torna képes teljesen elmulasztani a nappali inkontinenciát. Az éjszakaival ennél valószínűleg kicsit többet kell dolgozni, de megéri.

Az ilyen gyógytorna általában akkor kezdhető el, amikor a beteg már erősödik és képes egyedül, vagy kevés segítséggel leülni, felállni. Ekkor lehet ugyanis annyi ereje, hogy a viszonylag nehéz gyakorlatokat elvégezze. A gyakorlatok pontos kivitelezését szakképzett gyógytornászoktól leshetjük el, néhány alkalommal mindenképpen érdemes gyógytornász segítségét igénybe venni. Közben és ezután végezhetjük a gyakorlatokat a beteggel közösen is.

 

 

Néhány további probléma

 

Kimeredt csípő

A láb erőtlenségének egyik velejárója a hanyatt fekvésben oldalra lehajló felhúzott térd. Ez egy kényelmes helyzet fekvésben, azonban ha napokon keresztül ez a jellemző póz, akkor a csípő ebben a nyitott helyzetben kimered, és a beteg forgatásakor pokoli kínokat okoz. Próbáljuk ki otthon: például tévénézéskor hajtsuk le oldalra a felhúzott térdünket egy-két órára, majd hirtelen próbáljuk felzárni a másikhoz. Ezt a fájdalmat szorozzuk meg néhánnyal, és megtudjuk, miért kiabálnak a gyors, türelmetlen forgatáskor a betegek.

A fájdalmat csökkenthetjük számukra, ha a csípőt még forgatás előtt óvatosan átmozgatjuk, a leengedett térdet közelítjük a másik térdhez, zárt pozíció irányába. Ez a csípőtorna lehetőleg mindig legyen része a tornának.

 

Felfekvések

Bár tudtommal minden osztályon előírt protokoll a mozdulatlanul fekvő betegek 2 óránkénti forgatása, saját tapasztalataim alapján ezt a rendszerességet ritkán tartják a kórházakban. Ennek fő oka a leterheltség lehet, eredménye viszont a csúnya felfekvések kialakulása. A hozzátartozók hamar megtanulhatják a forgató lepedő behelyezésének módját, valamint a forgatást, így közreműködhetnek a felfekvések megelőzésében, vagy gyorsabb gyógyulásában. Édesapámnak gratulált az osztályvezető főorvos, mert ahogyan fogalmazott, felfekvés az ő (rehab) osztályukon még nem gyógyult meg azelőtt. Ez bizony elég szomorú, hiszen az orvosoknak kevés energiájába kerülne, ha megtanítanák a forgatást a hozzátartozóknak.

Javaslom, hogy a látogatók legyenek aktívak, kérdezzenek, tanuljanak és dolgozzanak a látogatás során!

 

Kendővel felkötött kar

Ha stroke, vagy rehabilitációs osztályon járunk, biztosan találkozunk bottal közlekedő, merev lábú, felkötött karú betegekkel. A felkötött kar általában szinte teljesen mozgásképtelen.

Ha nem cél a beteg felépülése, akkor hallgassunk az orvosokra és hagyjuk, hogy kendővel kössék a nyakába gyenge, petyhüdt kezét. Ha viszont az a cél, hogy ismét használni tudja a kezét, felejtsük el a kendőt. A gyógyulás útja a mozgatáson keresztül a használat felé vezet.

Meggyőződésem, hogy a féloldalt funkciógyenge betegek többségét közel tünetmentesre lehetett volna kezelni a fent leírt segítő gyakorlatokkal. A félúton megrekedt rehabilitáció tehát elsősorban az orvosok, másodsorban a hozzátartozók közös felelőssége.

 

A bot

Ahogyan fentebb említettem, a stroke általában aszimmetrikus tüneteket okoz, azaz az egyik oldal lényegesen gyengébb, mint a másik. Adja magát tehát, hogy az erősebb oldali kézbe botot adjunk, hogy a beteg járni tudjon.

De ácsi!

A cél nem az, hogy a beteg képes legyen A-ból B-be saját erőből eljutni, hanem hogy minél teljesebb mértékben álljon helyre a mozgása. Ebben a bot sokszor nem segít, mert konzerválja a test aszimmetriáját, nem készteti a beteget arra, hogy erősítse a gyenge oldalt és annak vezérlését. A beteg megelégszik azzal, hogy képes egyedül járni, és ezzel kész, véglegesíti az állapotát.

A korai bottal járás helyett ezért inkább válasszuk a lassabb, de szimmetrikus fejlődést, helyreállítást tornával, szobakerékpárral, járókerettel, majd önálló, de eleinte felügyelet mellet gyakorolt járással.

 

Depresszió

A stroke-ból való felépülés egyik kísérő betegsége. Duplán kellemetlen, mivel a rossz hangulat, kedvetlenség mellet a gyógyulást is hátráltatja, a betegnek ugyanis nincs kedve dolgozni, tornázni. Ezzel sajnos a hozzátartozókat is elszomorítja, esetleg felbosszantja.

A megoldás a társaság lehet. Tapasztalataim szerint egy jó kórházi légkör odaadó és kedves személyzettel, kellően szélhámos és vidám szobatársakkal megelőzheti a depresszió kialakulását. A kórház utáni otthoni lét egyhangúsága viszont ahhoz képest ingerszegény, ami egyenesen vezethet a levertséghez, kedvtelenséghez, ezáltal visszaeséshez.

A legjobb, amit tehetünk a betegért, hogy foglalkozunk vele, tornáztatjuk, programokat szervezünk neki és kimozdítjuk az egyhangúságból. Az elnehezült mozgás és a gyengeség a legvidámabb embert is leveri hosszú távon, ezért fontos a külső segítség.

 

És egy fontos tipp: ha lehet, mindenből csináljunk viccet. A bekakilásból kicsit nehéz, az ügyetlen mozgásból, lustaságból már könnyebb. A vidámság oldja a nyomorult érzést, a szégyenérzetet, a nevetés pedig egyébként is gyógyít.

 

 

Az aktív torna szakasza

Ha ügyesek voltunk, eljön az idő, hogy a beteg saját maga képes tornázni. Ekkor valószínűleg kiderül, hogy az ágyban kevésbé gyakorolható irányok, mozgások nem, vagy alig mennek. Ilyen lehet pl. álló helyzetben a láb oldalsó, vagy hátrafelé mozgatása, vagy rotáló, csavarásos mozgatása. De a fő mozgások mellet ne kerülje el a figyelmünket a lábfej tornája sem. Az esetlen, korlátozott mozgású lábfej önmagában sokkal esetlenebbé és veszélyesebbé teheti a járást.

Aktív tornával az ilyen speciális mozgásokat is gyakorolhatjuk, természetesen az olyan kézenfekvő gyakorlatok mellett, mint a guggolás, térdfelhúzás, vagy a nyújtások.

 

A járás stabilizálásának fontos gyakorlatai a törzs egyensúlyát fejlesztő, légpárnán fekve végzett koordinációs gyakorlatok. Ezeket a gyakorlatokat szintén gyógytornász segítségével érdemes elsajátítani.

 

A nordic walking botok hasznos segítséget nyújthatnak, amikor már utcára, vagy jobb esetben természetbe mehet a felépülő beteg. A botok mozgatják a felsőtestet, javítják a mozgás koordinációt, a kéz és láb összehangolását és jó eszközök arra, hogy gyakoroljuk a hosszabb lépéseket.

 

A további rehabilitáció egyik gátja a bizonytalan egyensúly, ezért érdemes csukott szemmel, fél lábon állva, vagy más agyafúrt módon egyensúlyfejlesztő gyakorlatokat végezni.

 

A további fejlődéshez szükséges, hogy a beteget ne kíméljük. Kínlódjon a cipő bekötéssel, ha leejt valamit, vegye fel ő. Ha segítünk, azzal nem segítünk. Vegyen részt továbbá a mindennapi munkában, mint főzés, takarítás, kertészkedés.

 

És zárásként egy fontos megjegyzés: az elért sikerek és helyreállt mozgás visszaromolhat bármikor, ha a beteg ismét átadja magát a tespedésnek. Erre komoly esély is van, hiszen a mozgás még mindig viszonylag nehéz, sokkal könnyebb egész nap pihenni. Ekkor viszont mind a mozgékonyság, mind az idegi koordináció visszaesik. A visszaesés pedig logikus módon negatív spirált indít, még nehezebb mozgás, még több pihenés és így tovább. A végeredmény egy erősen felgyorsult öregedés lehet.

 

Szóval a stroke-ból való felépülés kezdeti sikerei csak a kezdet, a mozgatás, a torna, az aktív élet állandó program kell maradjon.

 

Az esetleges észrevételeket, tapasztalatokat megköszönöm.

 

Jó munkát, gyors és minél teljesebb gyógyulást kívánok minden betegnek és hozzátartozónak!

Tamás

stroke.kezeles@gmail.com